A nyaralásokban mindig az a rossz, hogy olyan hamar véget érnek. Semmi, de semmi kedvem nem volt otthagyni a tengert, az erkélyről nyíló panorámát, a közös grillezéseket és sétákat, a társaságot, a romantikázást a tengerparton esténként és a holdbámulást, a kalandokat, a pihentető alvást.
 |
| Kilátás az erkélyről |
16 évesen voltam tengerparton nyaralni Olaszországban, ott homokos volt a part, és igazán nem is fogott meg maga a tenger. Nagy víztömeg, amiben lehet fürdeni, oké. Horvátország egészen más történet. A kavicsokkal főleg első este küzdöttem, de onnantól le nem vettem a védőcipőt, ha vízbe mentem. A víz hihetetlenül kék volt, mint a filmekben és az utazási irodák prospektusaiban, amerre a szem ellát, szigetek sorakoztak a láthatáron. Mindig volt valami, amin percekig legeltethettem a tekintetem: hol egy érdekesebb árnyék valamelyik sziget oldalán, hol egy fura felhő vagy szimplán a valószínűtlenül gyönyörű víztükör.
 |
| Kékség és a szigetek |
Nyaralást ennél jobban kimaxolni nem is lehet: búvárkodtunk, strandoltunk, andalogtunk a biogradi tengerparti sétányon és indokolatlan méretű fagyikelyhet ettünk, bejártuk a Krka nemzeti parkot és a háttérben egy hatalmas vízeséssel fürödtünk a folyóban, utolsó napra pedig hajót béreltünk és bejártuk a környező szigeteket, templomhoz másztunk fel, fagyiztunk, delfineket lestünk, kikötöttünk random helyeken és úsztunk a hajó körül, felváltva vezettük a hajót, búvárokat kerülgettünk és a hajóorron monokiniztünk. Reggelenként ki kellett szaladnom az erkélyre, hogy megbizonyosodjak róla: a tenger nem ment sehová és még mindig ugyanolyan elképesztően szép a kilátás. Ilyen panorámáva a reggeli kávé is finomabb. Meg a reggeli meg a vacsora. És a sör is jobban esik. Esténként pedig ámulva néztük, ahogy a holdfényt beborítja a vízfelszínt. Kevés ilyen szép dolgot láttam életemben.
 |
| Krka |
Egyszerűen tökéletes volt. Ha a szúnyogok kissé kevésbé szerettek volna, nem sértődtem volna meg, de csekély ár ez.
 |
| Naplemente után |
A visszaindulás napján gyorsan összepakoltam, hogy még leszaladhassak a tengerhez. Bokáig a vízben állva csak arra tudtam gondolni, hogy máris honvágyam van, valamint rohadjon meg mindenki, aki még Dragéban töltheti az idejét. Nagyon-nagyon szomorú voltam, de bizakodó is: hátha megyünk még...
 |
| Hajó |
Nyaralni jó. Gyakrabban kéne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése